EL AKAROK VÁLNI!!! 1.rész
Tamara izgatott dadogással beszélt a telefonba és én kértem, nyugodjon meg, mert így nem értek semmit. Hangosan, határozottan és már cseppet sem dadogva mondta ki egymás után háromszor, EL AKAROK VÁLNI, EL AKAROK VÁLNI, EL AKAROK VÁLNI, SEGÍTSEN!
Így kezdődött a mi közös harcunk. Tamara harcolt velem, Tamás (a férj) ellen és még önmagával is. Kezdőként igazi kihívásnak éreztem, hogy egy hisztérikával ( akkor még úgy gondoltam) kell elfogadtatnom szabályokat, megtanítanom asszertíven kommunikálni és nem utolsósorban csendben tartani. Felvértezve érkeztem az első előzetes beszélgetésre vele, kettesben. Amint belépett, azt hittem valaki eltévedt, ugyanis egy félénk, apró hölgy kérdezte alig hallhatóan, hogy jó helyen van-e. Mikor kiderült, hogy egymást keressük, gondolatok repkedtek a fejemben, hogy gyorsan felejtsek el mindent, amit rögzítettem magamban az előre (tévesen) felállított személyiséggel való kommunikációról. Eddig még soha nem tévedtem ekkorát a telefonos egyezetetés alapján.
A beszélgetés során fény derült a rejtélyre. Néhány pohár pezsgő kellett ahhoz, hogy az ismerősétől kapott telefonszámomat felhívja. Innen a szokásos rend szerint elmesélte a történetét. Úgy érzi a férje megcsalja, nem segít a háztartásban és nélküle jár szórakozni is. A gyerekek mégis apát istenítik, mert ő mindent megenged és ő hozza az ajándékokat. Szokványos történetnek hangzott. Igyekeztem felmérni, mi okozza számára a legnagyobb fájdalmat, milyen szükséglete sérül erőteljesen. A megcsalás, a gyerekek reakciói, vagy a háztartási munka magánya. Itt újra meglepődtem. A legtöbbet a háztartási teendők sokaságáról beszélt és hogy mind a férje, mind a gyerekek alapvetésnek tekintik, hogy mos, főz, vasal, takarít, összepakol mindenki után. A „szolgának érzem magam” kijelentése után próbáltam rátérni a megcsalásra, a gyerekek apjuk iránti rajongására.
Meglepetésemre felmentett mindenkit. A gyerekek keveset látják apát, aki ajándékokkal próbálja ezt ellensúlyozni, és hát fontos a fiúknak az apa. A férje biztosan elvinné szórakozni, ha kérné, de mindig olyan fáradt, hogy örül, ha otthon maradhat…és hát ezért biztosan ő kergette bele kapcsolatokba más nőkkel. Itt feltoltam a szemüvegemet a fejemre, letettem a tollat és előre dőltem, felé. A tanult módszerrel, átfogalmazva visszamondtam, amit tőle hallottam. Azt hittem, majd kijavít, hogy rosszul értelmeztem a szavait, de nem így történt.
Ráébredtem, hogy tulajdonképpen azért akar elválni, mert gyűlöli a házimunkát. Megakadtam egy pillanatra, de felidéztem magamban, hogy én mikor válok dühössé, ha takarítanom kell. És megvolt a pont, milyen irányba vigyem tovább a beszélgetést, hogy kimondja mit szeretne, azt az egyszerű szót, ami olyan sok nőnek hiányzik otthon: KÖSZÖNÖM! És kimondta. Ezer újabb kérdés merült fel bennem, de már így is átléptük az időkeretet és hamarosan érkezik Tamás, a férj.
