Számtalan ősi közösségben, kultúrában ismert volt az, hogy az egymással vitában álló felek között egy külső harmadik személy közvetített és segített rendezni a felmerült vitás ügyeket. Volt, ahol tanítók, vallási személyek látták el ezt a feladatot, máshol a nagy öregek, tehát a törzs legidősebbjei.
A XIX. században, Amerikában kezdődött a „mediáció” mint konfliktuskezelő módszer újkori alkalmazása, majd a múlt században, főleg a második világháború után egyre inkább népszerűvé vált. Mígnem a 80-as, 90-es években kezdetben az angolszász országokban, majd Európa nagy részén is elterjedt az alkalmazása, és hazánkban is lassan teret nyert, bár jogi szabályozása csak a 2000-es években történt meg. 2000-ben megalakult az Országos Mediációs Egyesület (OME), illetve 2002-ben megszületett a közvetítői tevékenységről szóló 2002. évi LV. törvény.
Hazánkban az egyetemi mediátori diploma megszerzése után az Igazságügyi Minisztérium állítja ki a közvetítői igazolványt, mely megléte esetén a bíróságok már Magyarországon is elfogadják az általunk szerkesztett, formátumában és szövegezésében minden jogi kitételnek megfelelő közös megegyezésen alapuló megállapodást. Nyugat-Európához és az Egyesült Államokhoz képest hazánkban még több mint 10-15 év elteltével sem honosodott meg teljesen ez a módszer, amely például megkönnyítené és felgyorsítaná a válások bírósági szakaszát.